Egyháztörténet
Demjén filia nevét 1331-ben említi egy oklevél. 1363-tól az egri püspökségnek, 1805-től az egri érsekségnek birtoka volt. 1552-től török pusztítás folytán néptelen, 1686-ban újból elpusztult, az új lakosság főleg a gömöri Hosszúrétről telepedett be. A XVIII. század első éveiben a püspökföldesúr nevezetes kőfejtőüzemet rendezett itt be, a XVIII. században épített számos környékbeli és Eger városi egyházi épület kőanyaga innét származik. A határában fekvő Pázmánd a középkorban még népes település volt, de 1687-től néptelen puszta lett. A Szent Katalinról nevezett demjéni középkori templom a török hódoltság idején elpusztult, a XVII. század elején készített templomösszeírások hallgatnak róla. 1732 körül Demjén még anyaegyháznak számított, újonnan épített kőtemplomában világi licenciátus végezte el a számára engedélyezett egyszerűbb istentiszteleti ténykedéseket. Új templomát Erdődy püspök Carlonéval építtette Páduai Szent Antal tiszteletére. 1746-ban a demjéni hívek már a maklári plébániához tartoztak leányegyházként, majd amikor Kerecsend plébániát kapott, akkor utóbbihoz csatolták őket. Templomuk mai alakját Eszterházy püspök Francz Józseffel 1777-ben kezdte kialakítani. Ezúttal megtartván a Carlone-féle keskeny, hosszú, belső szentélyt, eléje új szentélyt, hajót, tornyot, homlokzatot építettek. Az építkezés 1779-ben fejeződött be. 1781-től neves egri művészek – Lotter Tamás asztalos, Zirckler János festő, Halblechner és Hösz szobrászok stb. – dolgoztak a berendezésén. 1836-ban a tűzvész által rongált épületet megújították.
A barok templom: műemlékjellegű, titulusa: Páduai Szent Antal.
Forrás: Dr. SOÓS I. 1985: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. - Szent István Társulat, Budapest 607p.